E. L. James - A sötét ötven árnyalata

2012. augusztus 26., vasárnap

A mamipornó visszatért. Sajnos. Ezúttal még nyálasabban, még több szexjelenettel, és még több unalmas oldallal.
Most, hogy alig tíz perce olvastam ki a könyvet, egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem: MI A FENÉNEK SZENVEDTEM ÉN EZT VÉGIG? Az a baj, hogy gőzöm sincs. Irodalmilag nem tudom értékelni, mert a szöveg lapos, kegyetlenül sok a szóismétlés, a két főszereplő csak vigyorogni és motyogni tud, karakterleírást én aztán sehol nem találtam – pedig azért bejött egy-két új szereplő –, ráadásul a dramaturgia is pocsék.
Ebben a részben felbukkan Christian Grey egyik exe, aki A kör című film félelmetes hölgyeményét juttatta eszembe, mert legalább olyan kattosnak tűnt – vagy legalábbis szeretett volna annak tűnni. Jó ötlet volt James részéről, el is kezdtem reménykedni az első pár fejezetben, hogy na majd most lesz itt vérfürdő, meg miegyéb… aha. Ahogy azt naiv kis énem elhitte. Az egész konfliktus körülbelül kétszer tűnik fel a könyvben, először, amikor felbukkan ez a bizonyos szereplő, majd másodszor, amikor megoldódik minden. És ez utóbbi sajnos a történet felénél van.
Innentől kezdve tényleg unalom az egész. Ana és Grey minden második oldalon vagy szexel, vagy éppen egymásra nyáladzanak – amolyan Bella-Edward módon, úgyhogy aki nem szerette az Alkonyatot, az ezen a haját fogja tépni. Ana közben melózik is – meg hisztizik, de azt minden második sorban –, új főnöke peeeeeeersze, hogy egy perverz mocsok, de őt is alig látjuk, mert az 528 oldal kilenc-tizedében két főszereplőnk kerül terítékre – és ez húsz oldal után is elég nyomasztó.
A BDSM szálat teljes egészében elfelejthetjük. Már az első résznél is írtam, hogy amit Ana és Grey művelnek, az nem tűnik durvának, de amit a második részben kapunk, az tömény, de leginkább elbas*zott romantika. Az utolsó (vagy utolsóelőtti) fejezetben van egy jelenet, ami kicsit más, mint a többi, és az még talán bele is illik a BDSM kategóriájába, de egyébként tényleg nem érdemes másra számítani, mint a jó öreg vanilía-szexre, ahogy Mr. Grey fogalmazott az első részben.
A befejezést sem sikerült Jamesnek rendesen elcsípnie. Cliffhangerre pályázott, de egy nagyon gyenge, nagyon lapos kis „epilógussal” zárt, ami egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Amúgy is egy habos-babos klisé ez az egész Fifty Shades trilógia, úgyhogy sok újat nem tudna mondani.
Apropó Fifty Shades… három szó egyre jobban irritált, ahogy haladtam az oldalakon, ezek pedig: grin (vigyorog), mutter (motyog), my Fifty Shades. Ezt le sem akarom fordítani. Értem én James-t, hogy kellett valami „becenév” Grey-nek, mert Ana nem hívhatja folyamatosan a nevén (a sok szóismétlés mellett ez is csak biiiiiiztos betett volna), és még menő is, de amikor huszadjára láttam leírva, akkor már nekem is viszketett a tenyerem, mint Grey-nek. Az hagyján, hogy tök hülyén hangzik, de amikor csak simán Fiftynek hívja… komolyan mondom, mindig a rapper 50 Cent képe ugrott be, és hát… csak nézzétek meg ezt a képet. (És akkor most remélem, hogy nektek is majd ő ugrik be ezek után :D)
Szóval összességében csak egy újabb fájdalmas résszel bővült a trilógia. Anának of course mindig orgazmusa van, Grey of course mindig kanos, of course MINDENKI Greyt akarja – még Mrs. Robinson is –, és ahol a brazil szappanopera lehetett a minta a történetvezetésre… szeretnék valami pozitívumot is kiemelni, igazán szeretnék, de itt még az e-mailezések is lefárasztottak, és habár Grey titkára is fény derül, az is egy elég béna fogás, mivel semmiféle előjelét nem mutatta. Ennek hatására, és mivel belekukkantottam a harmadik rész egy-két értékelésébe, úgy döntöttem, hogy a trilógia utolsó részét már nem vállalom, vannak sokkal jobb könyvek is, amikről írhatnék nektek – plusz a várólistámon jelenleg 100 könyv sorakozik, szóval… értitek. Szerencsétlen Tótiszt meg már én is sajnálom, mert ilyen alapanyagból nem lehet várat építeni.
Csak mazohistáknak, meg akiknek az ultra-féltékeny, depressziós, „én-nem-vagyok-elég-a-pasimnak” csajok a fétisei.

6 megjegyzés:

Annamária Bóka írta...

Szia! Én épp most olvasom, angolul, úgy annyira nekem nem tűnik szörnyűnek.... Bár lehet, hogy csak azért, mert arra vagyok rákoncentrálva, hogy fordítok, nem a szövegre :D

Ryan írta...

Hm.... nem tudom, én is angolul olvastam (ugye magyarul még nem is kapható), de mondjuk nekem szerencsém van, mert nagyon jó angol tanáraim voltak a tanulmányaim során, és nem kellett most a fordítással bajlódnom. Márpedig az tényleg nagy odafigyelést igényel :)

líbiaiW140 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Névtelen írta...

Most fejeztem be és ezért próbáltam valami blogos bejegyzést találni, hogy velem van valami probléma, hogy egy tuti bestseller nekem nem jön be? A marketing áldozata lettem. Valóban egy buta, semmilyen történet, pornó közé fűzve. Nem fogom megvenni a további két kötetet. Hála neked. "Szerencsére" angolul nem tudok.

Ryan írta...

Igen, egyébként érdekes, hogy pusztán a marketing miatt mekkora felhajtás megy körülötte, pedig aztán nem egy nagy könyv, sőt...

Névtelen írta...

Egy hónapja kezdtem, és még mindig hátravan vagy 100 oldal. Egyre nehezebben bírom, tényleg folyton murmur, meg grin, meg pout, meg whisper vááááá! Közben vágyakozva nézegetek a polcon sorakozó olvasásra váró könyvek felé. De nem adom fel, akkor is elolvasom, ha a fene fenét eszik. A harmadik részt viszont nem vállalom, ez biztos.

Megjegyzés küldése